|
Zrínyi Miklós
helyett
G-pont
Szigeti veszedelem
(részletek - az egészhez tudod kinek van türelme)
(Elég az, ami az irod könyvben van)
Témamegjelölés és segélykérés
(I. 1-6)
1.
Én az ki azelõtt ifjú százassal,
Játszottam agyamat a pénztárossal.
Küzködtem Béla haragával,
Mastan immár Sziget kukásával.
2.
Sört és bort éneklek, drog hatalmát,
Ki meg merte inni az üveg tartalmát.
Ama nagy hordónak fiát,
Az minek kutya is rettegte illatát.
3.
Béla! te, ki rothadó fogsorátul
Viseled száj kendõdet, erõs alumíniumbúl.
Hanem fényes mennyei szent lámpásuktúl
Látszol olyan rondának amilyen vagyúl.
4.
Te, ki szûz férfi vagy, és elmúltál hetven,
Segíts át kérlek blokádok tengern.
Úgy, mint anyádat, ki nincs még negyven,
Engedj be a placcra engem!
5.
Adj torkomnak erõt, úgy ordítsak, mint veled,
Attól, hogy nem adod ide jegyemet.
Megvetvén a világut, miben sok kóla tekergett,
Jöttem Pepsi szigetére bulizni egyet.
6.
Engedd meg, hogy neve, mely most is köztünk él,
Terjesszem szanaszét a kólagyárban én.
Lássák hitvány stréberek, mit hagynak ki épp,
Soha el nem hagyhat, Sziget köztünk él.
A fiatalok bûnei
(I. 7-24)
7.
Az nagy producer a tömegre tekintve
Egy szemfordulásbúl megszámolná emberek.
De leginkább fiatalokat eszben vette,
Nem járnak budiba, mint ahányszor kellene.
8.
Látá az fiatalok állhatatlanságát,
Megvetvén a wc-t, mindenhova pisálván.
Csak az célozván meg budiját,
Kinek nagy dolga akadván.
9.
Hogy û szent nevének nincsen tisztelete,
Ártatlan bokrokat sárga löttyel öntöze,
Emberi nyomnak jele sincse,
Csak állatok mulatnak errefelé itte.
10.
De sok feslett erkölcs és nehéz káromkodás,
Irigység, káromlás, más piájára bukás.
Fertelmes fajtalankodás és üvegdobálás,
Szegény kukás egyedül takaríthat ám.
11.
Megindult miattuk méltán õ hara gja,
Ázért Bélát maga elé hivatva.
S haragjában így szólt parancsa,
Béla is megrendült szava hallatára:
12.
"Nézd, ama púpos hátú, vígan lõdörög,
Ki a pázsítra jó adagot öntözött
Szép Pepsit kiíva kezibe köpött,
S üvege egy bokorral ütközött.
13.
Béla, te, tekintsd meg e vad világot,
Nem találsz ezek közt, ki tett valami jót!
Kihoztam a Szigetbõl mindent, jobb, mint vót,
Az én lelkem értük száguldozótt.
14.
Szigetbõl, azt mondom, kihoztam mindent,
Mikor te is fikáztál engem,
Hatalmas karommal öregeket vertem,
S csak szégyenkezés jut nekem.
15.
Sörrel-borral folyó szátokban
Meghánytatálak bennetek mosdókban.
S meg is toldottam még hét kupicával,
Segítettem a részegség fentartásában.
16.
Sõt, bornyitóval is megálda bennetek,
Úgy hogy az elõzõt is feldugtá tok nekem.
Soha nem találnak ekkora szigetet,
Hol éjjel-nappal bulizni lehet.
17.
Szentséges fényeket reátok állítottam,
A zenészek pedig sötétben ásítoztak.
Üveg whiskyket is ajándékoztam,
Hangzavart, szórakozást nekik adtam.
18.
De õk ennyi jóért, oly nehéz kimondani,
Szarnak rám nagyívben, nem hagynak nyugodni!
Nem szégyellik üvegiket dobálni,
Ellenemre minden bokrot lepisálni.
19.
Ah, bánom, ennyi jót hogy üvélek töttem,
És te is fogod Béla, megígérem neked!
De már ideje veled esmertetnem,
Te vagy az egyetlen kukás e Szigeten.
20.
Eredj azért, Béla, szállj be a mekibe,
Válassz egy menüt s küldd azt ide,
Dobd az üres zacsit annak a gyereknek,
De elõbb hányj bele egyet.
21.
Én penig szólok ama balfácánnak,
Hoty jól megviccelték ama pankfrizurájúak.
Mindaddig röhögnek a markukban,
Míg le nem csatolják hózentrógerjukat.
22.
Kiáltanak énhozzám, s nem fizetem sörüket,
WC felé nem cipelem ûket.
A fényt is elvonom tõletek,
Öklendezzétek egymást sötétben.
23.
Ez mindaddig lészen, míg bosszút nem állok,
Összeszítás lesz az nagy átkotk!
És ha idejében észre is veszik magok,
Szigetemrõl rég kibaszatjátok magatok.
24.
De ha észhez térnek, felfogván helyzetüket,
Én már röhögõgörcstõl elalélni lészen.
Zseniális tervem csõddel nem fenyegethet,
S te vagy az Béla, ki véghezviszed mindezt!"
Bonifác jellemzése
(II. 44-50)
44.
Igazat kell írnom, halljátok meg most ám,
Noha elég hüle kölyök volt ez a Bonifác,
Azt se tudta, hogy apja litván,
Soha ilyen buta nem volt a Szigeten tán.
45.
De talán nélkül is bátran azt mondhatom,
Tinédzserek közt nem volt ekkora majom,
Magasabb volt, mint egy malom,
Agya kisebb volt, mint egy karom.
46.
Diszkós és rocker egyaránt volt benne,
Zselés haját copfba kötve viselte.
Bõrdzsekijén rózsaszín sál tellenge,
Lábán az összhatást papuccsal fûszerezte.
47.
De ágyát álmában mikor lepislantá,
Akkor vizelettartási problémit megmutatá.
Hogy ne történjen meg újra e tragédiá,
Azórta Tena Lady-t használ.
48.
Nem terhelték semmilyen munkával,
Oktatni se merték ekkora csapással.
Suliba se járatták, nemhogy óvodába,
Egy 7 éves több szavat tudott nála.
49.
Nem hajlott, mint az ág, mint kõszikla állott,
Túl hülye volt ahhoz bármit is csináljon.
Ha szerencse neki valami jót adott,
Rögtön visszavette, rá nem pazarolt.
50.
Ilyen kölök gyütt hát a szigetre,
Kinek jegyit is más fizettte.
Kinek csak arra volt elég esze,
Hoty üssön, ha szólnak nekije.
A producer kólával tiszteli meg Bélát
(II. 78-86)
78.
Így az producer elõtt Béla esedeze,
Ne neki kelljen feltakarítania minde.
Nem lehet, hogy egy kukás sincsen,
Miért szívatja így õt meg az Isten?
79.
"Ím az te könyörgésedet meghallgattam,
Szegény sorsodat mind átalláttam.
Atyai kedvemben ügyedet fogadtam,
Ha jól cselekszel, nem itt holsz nyomban.
80.
Örülj, én jó szolgám, mert mindig követtél,
Pénztárosból kukássá felfejlõdtél.
Világon magadnak Pepsit követeltél,
Amibõl másnak semmit sem engedtél.
81.
Ottan az eladók téged készen várnak,
Rendelt Pepsikben szívószállak állnak.
Tíged jobb kezemre fogadtalak,
Soha semmit tõlem meg nem tagadtad.
82.
Hozzám vészem immár az te szép lelkedet,
Magad is kívánod, s így jobbnak esmerted.
De hogy még fényesebb korona fejedet
Tisztelje, ím néked adok ily kegyelmet.
83.
Pepsit tõlem nem kell töbször el venni,
Orrodon a buborék nem fog kifolyni.
Béla, hallgasd meg most, mit fogok mondani,
S jövendõdet meg fogom menteni.
84.
Diákok rombolni jöttek országomba,
És neked köll takarítani utána!
Szíts viszályt soraikba,
Küldd a zacsit Bonifácna'.
85.
De õ nem fogja eme átverést látni,
Túl butus ahhoz, felfogjon bármit.
Sok ezer gyereknek kell ottan bunyózni,
Akkor nem neked kell majd takarítani.
86.
De ha elrontod, nem lesz kegyelem,
Pepsit tömök beléd takarítás közben!
Ajánlom, tartsd be szavad szépen,
S én is megmentelek téged."
Béla szózata dokkmunkásaihoz
( V. 23-28)
23.
Elõbb elfogy éltem, oh, rusnya munkások,
Ezért kéne segítségetek régi jó barátok.
Most sem szál el nagyhatalmú keze rótok,
Ti is producer szent nevéért dolgozzotok.
24.
Mindenfelõl ránk néz az nagy diáksereg,
Mi vitéz kezünkön van rút éltem.
Soha még mireánk nem jütt ekkora fertelem,
Szítsunk tüzet soraik közt, vagy végem!
25.
Mostan kell megmutatnunk nagy hírünket,
Avagy koporsóban végezni holnapi ebédünket.
Pakoljatok befelé mindent, amit lehet,
Hagy duzzadjon az a zacskó, ne kíméljétek!
26.
Az is én nagy becsületemre vall,
Adok Pepsit titokban is, ha szomjazall,
Nem érdeköl asse, ha valaki belehal,
Fizetem gyerektartását, ha nagy a baj.
27.
Harcolunk mink szaros kis életemért,
Zsold nélkül tik nem is segítenélk.
Sörért, borért, huncut éjszakákért,
Na meg a kóláér ha túlélem én.
28.
Elõbb lásson producer sírva titeket,
Mintsem nekem kelljen feltakarítnom mindent.
Ajánlom, adjatok bele mindent,
Különben anyukám nem áll jót értem.
(34-38)
34.
Ez a hely s ez a sziget légyen dicsõségünk,
Avagy a hûtöszekrény mi koporsóhelyünk.
Mindenképpen friss káposztát együnk,
Attól maradunk daliás legényük.
35.
Farkam fenáltáig lészek én véletek,
Míg le nem konyul, nem hagylak el bennetek!
Kívánom, hogy ti is így cselekedjetek,
Guminõt kézben tartván esküdjetek!”
36.
Vitéz Béla szavával megbátorodtak,
S fejenként nyolc hamburgert lenyomtak.
Guminõvel a kézben állottak,
Halállal szemben dacoltak.
37.
Mint mikor az puki pingvinbûl kiszakad,
Sok kölök szeme fenn akad.
Dákót kézbe kapván rohamoztak,
Mezítelen lábukal töretrenül trappoltak.
38.
Ilyen n agy zöndülés esék õ közikbe,
Mert fölpumpálódik az vér mindenkibe.
Jön is vissza a hamburger izibe,
Jól megtömtték azt a zacsit vele.
Farkasincs Péter elsiratása
(VII, 37-48)
37.
Így Farkasincs Péter végezé életét,
Neki nem volt hová pumpálni vérét.
Siratja jó Béla õ kimenetelét,
Így nagy fohászkodva elkezdé beszédét:
38.
Ó, én balga, átkozott, kegyetlen,
Miért nem jutott eszembe hogy neki nincsen?!
Szegény megpróbálta a lehetetlent,
Felállítani azt, ami nincsen.
39.
Ó, farok, mely e világbul oly hamar kitünsz,
Ó, rövid farok, tõlünk oly gyorsan röpülsz.
Mikor inkább kellenél, akkor te megszünsz,
S mint producer jóindulata, egyszersmind eltünsz.
40.
Mint ahogy a toll Cucu kezibõl,
Ahogy a hagymásbab Bud Spencer elõl,
Oly gyorsan tûnt el dákód helyérõl ,
Nem szabad részeg kurvával szeretkeznõl.
41.
Csúsztál, haszontalan, férfasságod hiányában,
Egyetlen ép részed ott vár az ágyadban.
S mi mégis megtûrtünk saját házunkban,
Valakinek takarítani is kellett asszony híjában.
42.
Pondró voltál, emberi formában,
Meg vagy örökítve, kamerás mobillal.
Hogyha nem találom meg a töltõt, utolsó órára,
Elveszik emléked a feledés homályába.
43.
Megvénült e ház, elveszti szépségét,
Nincs már ki kifesse ingyért.
Mosatlan tányérok hada görnyed kétrét,
Gyere vissza, Péter, nincs több tiszta tányér!
44.
Csak maga egyedül az nyomorult ember,
Az, ki ingyen fogad utcalányt, egen.
Megtanulhattad volna az életben, némber,
Ingyen semmit sem adnak oda neked.
46.
Csak egy van, ki megmarad koporsó után,
Nem te vagy az, hanem maga a Király!
Elvis tudta, fizetni kell a minõség után,
Ezért nem sompolygott Tesco gazdaságos ribi után.
47.
Kopik már, Farkasincs, te beceneved,
Azok után, hogy már erõd sincsen.
Cselekedeteddel az halált meggyõzted,
Tévedett, amikor múltkor meghagyott téged.
48.
Ot tan fizetõdik most világi munkád,
Vígan nézik ördögök szenvedésed nyomát.
Szólj nekik, szorítsanak helyet ott ám,
Hamarosan követlek a túlvilágra, komám!
Szigeti munkások vértanúsága
(XV, 54-64)
54.
Béla jól esmérvén életének végét,
Három vézna munkás maradt csak a végén.
Minthogy nem tûrheti Juracsnis bûzét,
Kirohamoznak, ha ott is maradnak végképp!
55.
És õk budibúl kibújnak remegõ kézzel,
Elõtte punkok rohangálnak szerte széljel.
Büfé elõtt megáll, sunyin körbekémlel,
Merre vagy, Bonifác, ki elkergettél ide?
56.
Kibújt az tüstént, a bárpult alúl,
Kezében kólával hadonászva vadúl.
Megszeppenten hátrálnak útjábúl,
Akihez még a producer se nyúl.
57.
Így félnek a rajongók a 7 éves godzillától,
Mert tudják, nagy üvege rájuk borul.
Béla a büfé elõtt nem ma radhatott,
Menekülõre fogta hát a dolgot.
58.
Hon vagytok ti mostan, biztonságiak?
Hon vagytok, ti gyáva munkásiak?
Hon vagy, te producer fiam?
Hon vagy, anyám, segíts rajtam!
59.
„Ihon mögöttem Bonifác rohan fejveszetten,
Senkinek sem jutna eszébe segíteni nekem.
Ki is akarna leállítani egy elmebeteget,
Akinek vastagabb ujja van, mint egy uborkaszelet.”
60.
Édes vér csorog Béla szájában,
Akkor kaphatta, mikor elesett a pocsolyában.
Ezt rettegve nézi a producer ám,
Reszketve térdre hull saját territóriumán.
61.
Kívülrõl szemléli saját szerencsétlenségét,
Nem is értette, hogy lehetett ekkora balfék.
Ó, hogy megbánta, átkozta életét,
Miért bízta meg õt, aki még az evéshez sem ért!
62.
Nem fog több Szigetet rendezni senkinek!
Nem fogja mulattatni itten ezeket.
Verjék össze egymást, míg kilopózik innen,
S jót röhög majd az egészen.
63.
Itt láb bordával találkozik össze,
A nép csak gyûlik körülötte.
Vér, jajgatás, orrcsepp repül a fellegekbe,
Bélát kinyuvasztják, ha senki sem lép közbe.
64.
Halálhíre terjed Bélának a tömeg közt,
Hívják is a rendõrséget, nem kell több boksz.
Hiába kopogtattak bé a producerhöz,
Csupán kenõmájast találtak a kenyérhöz.
96.
Nem mer senki se állnia rendõrök útjába,
Úgy törik át maguk, fekete zacskót vonszolva.
Százat megöl egymás után a hullaszag orkánja,
Ezért van minden kopó arcára gázmaszk húzva.
97.
Producer igen nagy olajfoltra lépett,
S felnyalta a betont, a hullaszállító mellett,
Tízen egybõl ottan termettek a legények,
Így az Producer gyorsan magyarázkodni kezdett:
98.
„Nyugdíjas zsernyákok, petyhüdt vén emberek,
Nesztek, itt egy tízes, de osztán elengedjetek!
Nem láttátok személyem semerre sem,
Nem is találkoztunk, és nem is fogunk soha sem!”
99.
Így mondván, Producer magát okosnak gondolván,
Eltûnt az utcák dzsungelében, mint e gy elefánt.
De sajnos a suska kevés volt tízzel osztván,
Ezresbõl egy vedelésre épphogy futotta ám.
100.
Zsugoriság lett a vége a Producernek,
Béla mamája a rendõröknek többet fizetett.
Tüstént elkotyogták a szervezkedõ gentlemant,
Ki miatt Béla egy zacskóban vitetett.
101.
Mikor Producer visszanéz, szíve fájdalmasat kondul,
Szeme elõtt omlik szét minden, ami jó vul.
Szigetén nem üvöltenek ezer torokbul,
Kifogytak szegény fiatalok a partibul.
102.
Rendõrök sora zilálja szét e tömeget,
Mi oly sokat neki jelentett.
Élete omlott össze, amit eddig építgetett,
Csak azért, mert Béla béna volt a cselekvéshez!
103.
Ahon nyitva látta Istennek országát,
Egy tompa puffanást érzett a hátán.
Meg sem fordult, tudta a sors voltát,
Végre eljött a kegyelem, gondolta hát.
104.
Mentõk szirénája messzirõl jöve,
Nem is kell ideérniük idõbe.
Várj, Mami, ujjlenyomataid töröld le,
Megérdemled, hogy békében élhess nélküle.
105.
Ennyi fájdalom közt egy jajgatás sincsen,
Még a bûn is menekülni lészen.
Megtért lélekkel várja a Producer, hogy menjen,
Örök kárhozatra ítélve a poklok tengern.
106.
Nem mer az fiához közel sem menni,
Pedig úgy hitte, ha megbosszulja, jobb lesz neki.
Most mégsem tud másra gondolni,
Hiába ölte meg, nem tudta ezzel visszahozni.
107.
A senyvedés szegény asszonyt lassan felemészti,
Rikácsoló hangok egy percre sem hagyják nyugodni.
Lelkiismeretének ép darabjai még próbálják kérni,
Vessen véget e szenvedésnek, hagyja magát halni.
108.
És minden angyal visz magával egy lelket,
Némelyik eltévesztve az utat, a pokolba vezet.
A Sátán odalent muzsikára kezdett,
Lesz kit kínozni az elkövetkezõ évben.
Mulatás istene, íme az te szolgád
Nem okozott soha ekkora galibát.
Terve valósításával nagy bötûket formált,
Ily módon neked adta magát,
Mindent érted tett, még ha el is rontotta ám.
Véghöz vittem immár kisstílü munkámat,
Remélem nem feküdte meg nagyon gyomrodat.
Kritikád jusson el hozzám, el nem ronthat,
Hiába mondasz bármit is, tovább kínozlak.
És egyszer eljön az a nap, mikor
Megérti végre valaki, mi dolgozik ott belül,
Felfogja, hogy nem csak dísz, ami papírra kerül,
Sugall is valamit, ha nem is pont ebbõl a mûbõl.
Talán õk is észreveszik azokat a dolgokat,
Amik kellemesebbé tehetnék mindennapjainkat,
Oly egyszerû lenne megvalósítani az álmokat,
Csak én szenvedek tõle, hogy senki nem látja a kiutat?
Vagy talán nem is keresik az utat,
Hiába is strapálom magam.
Az élet értelme üres fogalom marad,
Csak annyit kérek, gondolkozz el rajta. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
