Egy újabb napra virradt a Pető Intézet.

Épp délutáni foglalkozásukat űzik a kezeltek, Barbi odaadó gondoskodása mellett. Jani épp egy fordulós csellel kerülte ki Zsoltot, amint gondozta virágait, ügyelve arra, nehogy eltapossa őket. Ági halkan nyöszörögve feküdt a padon, nem messze Dávidtól, akit még nem igazán láttak ébren. Éppen egy Snickerset tömött magába, s már nyúlt is ruhája alá rejtett Bountyért, pedig rosszul volt már a csokitól, és el is eresztet egy büfit. Az előző tábla Milka nyomait még megőrizte szája környéke, arca alsó része szinte teljesen be volt kenve csokival. Mikor már szájához emelte újabb szelet csokiját, hogy egy újabb feledhetetlen találkozásban legyen része, fültövön találta egy gumilabda. Már nyúlt is volna a lepattanó lasztiért, amikor is egy kényszerzubbonyba bújtatott Bálint gurult el rúgkapálózva a földön. Ági annyira megijedt, hogy rögtön szájába vette csokiját, hátha arra pályáznak.

Bálintra megint rájött a fél óra.

Sajnos még a kényszerzubbonyban is elég veszedelmes volt, anélkül meg elképzelni se tudták volna. Barbi utána vetette magát, nehogy kárt tegyen másokban, de egyedül mit sem ért. Ráadásul Ákos épp szemben katázott, és közeledett. - Ebből baj lesz - gondolta, s segítségért kiáltott.

- Hé, ti tohonya őrök! Mozdítsátok már meg magatokat, Bálint bepörgöt!

Épphogy elhagyta száját a mondat, Bálint ledobta magáról, s feje nagyot koppant a padlón. - Aú - hangzott el a válasz a cseppet sem puha padlóval való találkozásra. Árpi meredten bámult maga elé, valószínüleg most is kint járt a fronton, és nácikra lövöldözött. Észre sem vette hogy Bálint beleharapott a lábába.

Dani eközben csak tapsolt, imádta ha birkóznak. Még legkedveltebb időtöltéséről is elfeledkezett, a fejelgetésről. Vivi és Anita felfigyeltek a nagy hangzavarra, olyan tekintettel, mint amikor a ragadozót megzavarják pihenés közben. Vivi volt gyorsabb, neki is csillant fel először a szeme.

- Nézd, bepörgött! - mondta

- Hát akor segítsünk neki leállni - mondta Anita kegyetlen mosollyal szétterülve az arcán. Ha valamit segíteni kellett, soha nem figyeltek oda, ellenben ha egy beteg bántalmazásáról volt szó, nos akkor teljesen más lett a helyzet...

- Gyere csak ide induri pinduri Bálintocska - búgta Vivi, felkapva a partvist a sarokból, rávetették magukat s ott ütötték ahol tudták. Anita bele is térdelt a hasába, de neki jobban fájt.

- Mi van neked? Implantátum a hasadban? - nem foglalkozott tovább vele

- DE ÉN NORMÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚ, HAGYÁMÁ HÉÉÉÉÉÉÉ, ÁÁÁÁÁÁÁÁ, ÉN NORMÁLIS VAGYOK ÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚ! - üvöltötte magából kikelten Bálint. Nem igazán volt hihető ebben az állapotában. Vera csörtetett be az ajtón.

- Mi folyik itt, az isten szerelmére? kérdezte Barbitól

- Bálintra rájött a fél óra, muszáj volt leállítani! - zokogta megbánóan. Szerette Bálintot, még ha néha be is mos neki egyet, kettőt, négyet.

- Én láttam az egészet - hivalkodott elő Kiri a tömegből. Magassarkújával, szoknyájával és kirúzsozott szájával a transzszexualitás félrérthetetlen példáját mutatta.

- Azok voltak ott, ni - mutatott a két őrre - azok a csúnya rossz kiscicák!

- Befogod a pofád te kurva - sziszegte fogai közt Anita, épp csak Kiri számára hallhatóan.

- Csak azért mondod, mert jobban nézek ki nálad - húzta tovább a húrt Kiri, s egy nyelvöltéssel tovább ingerelte az amúgy is dühkitörés szélén álló Anitát.

- Na megállj te kis... - Vivinek úgy kellett visszafogni, nehogy leüsse a transzit. Bár a külső alapján Kiri nyert volna...

- Ebből elég! - szakította félbe a viadalt Vera. Szúrós tekintete végigpáztázta az őröket.

- Igaz ez, lányok? - kérdezte enyhe fenyegetéssel megbújva a hangjában

- Dehogyis, csak segítettünk leállítani Bálintot, mert Barbi már nem bírt vele! - vette át a beszédet Vivi. A gondozó még mindig ugyanott ült térdre rogyva, halkan pityeregve pátyolgatta Bálintot, akinek a szemüvege se állt jól.

- Hát hogyne. Ilyenkor persze sose kell kétszer szólni, amikor le kell állítani valakit. - vetette oda Vera mindenttudó hangnemben. Mire odasietett Barbihoz, nem láthatta azt a kegyetlen vigyort, ami szétterült arcán.

Viszont Krisztián látta, amint hozta be az ennivalót, s annyira elcsodálkozott, hogy elfelejtette becsukni maga mögött az ajtót, s így nem láthatta Ákost amint épp egy rúgást készül végrehajtani irányába. Mert Ákos persze csukott szemmel katázott. Lendült a láb, csattant a fejen, s repült a tálca,Krisz meg összerogyott. Egy újabb alak jelent meg az ajtóban, az igazgatóé, s egy hanyag mozdulattal átlépte az elterült ápolót.

- Hol a kávém, nővér? kérdezte ingerülten. Vera csak meglendítette karját, mutatva hogy nézzen a lába alá.

- Engem nem érdekel hogy ki hol fekszik csak a kávémat akarom! - feje egyenes arányosságban kezdett lilulni a kézremegésével, ezzel is kimutatva nagyfokú koffeinfüggőségét.

Ezalatt a helyettes főnővér szobájában

Adrienn fel s alá járkált, nyugtalan és egyben ördögi arckifejezése nem sok jóra emlékeztetett. Hirtelen  kiabálást hallott a nappaliból, s csetepaté zaja szűrődött be az ódon falak rései közt. Nem méltatta annyira, hogy átmenjen, inkább megvárta, míg két besúgója közli vele a történteket. Hallotta, ahogy veszekednek, s egyre jobban várta már a beszámolót. Jöttek is a lányok, eléggé rosz hangulatukban.

- Na, mi volt? - csillant fel Adrienn szeme, cseppet sem leplezve kíváncsiságát.

- Hát az úgy volt, hogy... - oda se figyelt, csak egyre másra szőtte terveit, hogyan lehetne Verával kitolni. S mint egy isteni szikra, oly gyorsan bontakozott ki a terv.

- ... akkor meg nekiugrott, de én...

- Megvan! - a lányok értetlen arccal bámultak a felspannolt helyettes főnővérre.

- Tudom hogyan buktassam ki Verát! Már épp itt az ideje, hogy lecseréljük! Elegem van már belőle, hogy soha sem szabad megverni azokat a nyomorultakat! Hajoljatok közelebb! - egdelmeskedtek neki, s ahogy egyre mélyebbre ástak a tervekben, úgy fokozódott ördögi mosolyuk szétterülése arcukon.

- Na, menni fog? - kérdezte. Az arckifejezésük mindennél ékesebben beszélt...

Az incidens után az igazgató szobájában

Vera becsörtetett az ajtón, kávéval a kezében, amit kis ívben ledobott az asztalra s majdnem ki is fröccsent.

- Nyugi má, he! Mit bénázol? - köpte a szavakat Ádám, ugyanis nem szerette, ha szórakoznak kávéjával.

- Igazgató úr, szükségünk van egy nővérre, de azonnal!

- Akkor keressél az apróhirdetésben! - s odadobott neki egy csepel újságot. vera értetlen arccal meredt Ádámra, de nem szólt egy szót se, nem akart balhét.

- Ne a lakásoknál keresd, idióta! Ott vannak akik munkát vállalnának! - bökött rá az oldalra.

- Nade itt nem lesz egy ember se, aki nővéri munkára várna - jegyezte meg Vera idegességében.

- Ki mondta hogy pont ápoló kell? Jó nekünk autószerelő is!

- Nade igazgató úr...

- Nepofázz, keress! - zokszó nélkül szót fogadott.

- Van is itt egy autószerelő... - mondta kis keresgélés után

- Te állat, azt csak úgy mondtam, keressél már valami normálisabbat!

- Akkor legyen mondjuk bébiszitter?

- Az jó lesz - legyintett.

- Sajnos az sincs - mondta egyre halkulva, a "cs" már nem is hallatszott.

- Akkor sorold mi van - hangjából nagyon kiérződött a nemtörődömség.

- 67 éves smasszer munkát keres 120 kilő 180 centi kéköves karatés?

- Tovább.

- 23 éves egyetemi hallgató angol nyelvtanítást vállal.

- Tovább.

- 27 éves nő aki házimunkát vállal, mindenféle egyéb szolgáltatásokkal.

- Az megfelel. - Vera szeme elkerekedett. Csak nem akarja az igazgató felvenni ezt - akit nem is ismer - s nincs is tapasztalata benne? Ez őrült!

- Na mivan, nem hívod fel?

- Dede, máris. - Nem tudja, mit is csináljon, inkább csak tette azt, amit mond, nem mintha sok értelmét látná...

Csöng a telefon...

- Haló, a hirdetés ügyében keressük önt... mi? Igen?

- Mi az? - kérdezte az igazgató, meglátván Vera arcán a csalódotságot. A főnővér elemelte szájától a kagylót, s közölte, hogy már van melója.

- Mondd azt, mi többet ajánlunk! - meg is mondja, de az arca még komorabbá válik.

- Azt mondja, nincs annyi pénzünk.

- Mégis mennyi?

- Mennyire gondolt? - kérdezte a telefonba Vera. Valószínű megkapta a választ, mert most meg fehérebb lett, mint a fal.

- Na mi az? - kérdezte ingerülten Ádám.

- 500 havi bruttó - mondta Vera elhaló hanggal

- Mennyi?? - üvöltötte az igazgató, s felpattanásával leverte poharát.

- 150 - mondta Ádám

- 300at kér - válaszolta Vera

- 170, ennél följebb úgyse megyek!

- 170et mond az igazgató úr, s ennél följebb nem megy. Hogy? 180 plusz kaja?

- 180 és semmi extra!

- Azt mondja áll az alku!

- Okés, hívd a bankot.

- Köszönöm hölgyem, megegyeztünk. Akár már ma is jöhet.

Foglalt jelzésre váltott a telefonon.

Adrienn szobájában

-Fasza, elmentek a fogyik fürdeni, nyomás csajok! Munkára! - Adrienn szavára úgy engedelmeskedtek, mint a kiskutyák. Beosontak az üres nappaliba, s egy pillanatra megdermedtek, meglátva egy alakot aki épp feléjük bámul, de amint megvizsgálták a személyt, megnyugodtak, csak Árpi volt az. Nyugodtan besétáltak, amint meglátták a padon elterülő Dávidot, ő sem lesz probléma. Megfogták a kulcsot, belenyomták a zárba, s addig taszigálták, amíg nem reccsent. Árpi bámult tovább, valószínű puskadörrenésnek képzelte a reccsenést. Letesztelték munkájuk gyümölcsét, lenyomták a kilincset, ám az ajtó nem nyílt. Elégedett kifejezéssel ballagtak vissza a helyettes főnővérhez.

- Kész vagyunk. - mondták önelégült mosollyal.

- A zár teljességel használhatatlan. Fogyiék kint fognak aludni.

- Tökéletes

- Van még valami a tarsojodban, Adrienn? - az a mosoly... s mellé a homlokráncolás...hát persze hogy van neki.

Délután, visszaérve a fürdőzésből

Egy ismeretlen alak várt a bejárat előtt, ám Verának nem okozott nagy fejtörést, ki lehet az. Biztos az új nővér.

- Jó napot

- Heló, én vagyok az...

- Igen, igen, tudom, egy pillanat és körbevezetem, csak előbb bevezetem a betegeket - közelebb hajolt hozzá - tudja az idegenekkel kicsit barátságtalanok - súgta.

- okés, várom. - mondta.

Barbi vezetésével bevezényelték a fogyikat a nappaliba, bár Zsolt kapája majdnem kinyomta a szemét Magdinak, de észre se vette, csak dörmögött tovább.

Vera körbevezette Barbit az intézetben, látszott is rajta, hogy semmi kedve hozzá.Aztán benyitottak hát a nappaliba.

- Figyelmet, fiúk és lányok! - harsogta át Vera a labdacsattogást, Bálint hörgést, Brigi beszédét és még sok mindent.

- Üdvözöljétek hát új ápolónkat, Barbit. - olyan moraj áradozott a tömegből, mint amilyen egy zombifilmes forgatáson történik, ha húst látnak.

- Most pedig térjetek vissza... - nem is kellett nekik mondani, egyből visszatértek hivatásukhoz.

Vera bemutatta az új ápolónak a betegeket:

- Az ott Levi, a maki, látod?

- Aha, amelyik vakarja a seggét?

- Az.

- A virágaim te paraszt! Nézzé má a lábad elé!

- Na ő Zsolt, aki meg átment a virágain, az Jani, a kosármániás.

- Veszem.

- Ott fekszik Dávid, mellette meg Ági.

- Dzsuvás a szája.

- Csak csokis. Már vagy 5 éve, nem is eszik mást.

- Az húzós.

- Az ott Ricsi, amelyik tengeralattjárósdit játszik. A másik Ricsivel épp Barbi beszélget.

- Neki mi baja?

- Skrizofén, tudathasadás. Amint látom most a 8 éves énjével beszélget.

- Minek van nála franciakulcs?

- Jó kérdés - vonta meg a vállát Vera, s intett Barbinak, hogy vegye ki a kezéből.

- Úristen, azzal meg mi van?

- Ja az csak Bálint. Kicsit hiperaktív, azért kell szegényt naponta péppé verni.

- Úristen.

- Nem, az ott Dani. Azt hiszi, hogy fóka.

- Azért játszik a labdával?

- Igen. És ők ketten a sarokban?

- A festő Ági, a másik Magdi. Nemigazán beszélnek

- Ki az ott a sarokban, aki be van öltözve?

- Ő egy őr, Árpi, de nyugodtan besorolhatjuk közéjük. Még azt se vette észre, hogy megharapták a lábát.

- Az ott nő vagy férfi? - mutatott tovább.

- Nemtudom, de Kirinek hívják.

- Úristen! Mindjárt leüti az a gyerek!

- Az csak Ákos. Általában kikerüli a többi fogyit.

- Tényleg, mi lett az előző ápolóval?

- Ő nem tartozott a fogyik közé. - kellett egy kis idő, míg leesett Barbinak, mi a helyzet. Csak ennyit mondott:

- Hoppá.

- Na és ők ketten - mutatott a padra.

- A röhögő Vivi, a beszélő Brigi. Most pedig nézzünk be a hálószobába. Le is nyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt.

- Semmi pánik, Vera, megtudod csinálni - motyogta magának, cseppet sem volt ám ideges. De az az ajtó csak nem nyílt, még válogatott szitkokra. Dani örömében tapsolt a hiábavaló próbálkozásra. Szegény nem tudta felfogni, hogy ami történik, az jó e vagy rossz.

- Fogyik, vigyázz! - hangzot el egetverő dörrenésként a hang. Sejtették hogy valami nincs rendjén (még ha nem is mindenki) s úgy ahogy lenyugodtak.

- Ki rontotta el a zárat? - kérdezte már megenyhülve, enyhe dorgálással a hangjában, úgy, ahogy az anyukák szokták 4 éves gyerekeiket. Vivi szokás szerint akkor röhög, amikor semmi oka rá, mint például most is.

- Ricsinél mintha láttam volna egy kulcsot - jegyezte meg Vivien, s Anita majdnem elröhögte magát, de egy oldalba bökéssel féken tudta tartani magát. Vera szúrós tekintete nem sok bizalmat tükrözött feléjük, de azért odament Ricsihez.

- Te voltál az? - Ricsi csak dülöngélt előre és hátra, semmi jelét nem adva, hogy egyáltalán felfogta hogy hozzá szólnak.

- Épp a meditáló énje jött ki. Most ne firtassuk, elalszanak majd itt. Most pedig hozd be a kaját.

- Okés zsokés - mondta s kiiramodott a konyhába. Rá is lelt, s megfogta a gerezd banánt. Benyitott a nappaliba, s elkezdte osztogatni a banánt. Rossz ötlet volt. Ugyanis nem vette észre a hátának szegeződő véres szempárt. Irdatlan sebességgel elkezdett ohanni Barbi felé.

- Barbi, ne a banánt, az nekünk volt... - hallatszott a kiáltás, de már későn. Levi fénysebességgel vágta át magát a terem másik felébe, kitépve minden banánt a kezekből.

- Nyugodtan, Barbi, ne mozdulj, ilyenor nagyon dühös tud lenni. - suttogta Vera az elképedt ápolónak - Ilyenkor valakit mindig megkopaszt, úgyhogy lapulj - tódította tovább. Hirtelen nyílt az ajtó, s a pszichiáter topppant be. Heves hördülés futott végig a betegeken. Még Dávid is megfordult a padon. Éves vizsgálatokkor se kedvelik túlzottan, na de így, bejelentés nélkül...

- Jó napot aranyoskáim - mondta széles vigyorával Ákos. Levinek nem kellett több. Annyira nem bírta, hogy saját kezűleg összegyűjtött banánjaival dobálta meg.

- Hé maki, haggyál má - Ákos alig tudott kitérni a fejére célzott banán elől. Levi profi volt banándobálásban. Balla is épp arra katázott, úgyhogy a pszichiáter inkább menekülőre fogta a dolgot.

Adrienn szobájában

- Mi az hogy kimenekült? - üvöltötte magából kikelve Adrienn. Nem tudta elhinni, hogy terve csődöt mondott. Vivi és Anita lesütött szemmel vártak a dühroham végére.

- Akkor meg minek vertétek péppé Bálintot?

- Holnapra is marad egy két folt - súgta Anita óvatosan

- De akkor már megint hiperaktív lesz! Na mindegy, van még itt valami... - s előkerült a jól ismert sunyi mosoly. A lányok válláról óriási kő zuhant a mélybe, ami Verát vette célba.

Este, amikor már alszanak

Egy alak állt a kapu előtt, dideregve a sarki szél fújásától. Vihar tombolt, s nem is tudta, miért vár kint rájuk. Mire ideérnek, szétfagy! Ám már késő volt átkozni önnön ostobaságát. Itt beszélte meg találkáját. Nagy elmélkedésében észre sem vette, amint mellé léptek.

- Szolgálatára, hölgyem - Adrienn vagy fél métert ugrott hátra, s majd' elesett, hacsak a lefőzhetetlen páros egyik tagja el nem kapja.

- Hál istennek hogy itt vagytok - ordította, a hangos szél miatt semmit nem lehetett hallani.

- Csak nyissa ki az ajtót, s már el is intézzük. - nem is cslekedett Adrienn másképp. Szeretett volna már végre hazamenni.

- Tudjákmit - mondta - odaadom akulcsot, s visszafelé dobják bele a szemetesbe. - egy kurta biccentéssel el is lett intézve a dolog. Ahogy becsukódott az ajtó, néma csönd támadt. Annyira azért nem néma, néhány horkanást, tengeralattjáró típust még lehetett hallani. Tudták, merre van a konyha, egyből oda is tartottak. Náluk profibbakat senki sem ismert. Oda is jutottak a lefóliázott vajasszendvicsekhez, s most már csak rá kellett helyezni a szőrszálat.

- Oké, húzz ki egyet. - mondta Bogi

- Miért én? Kérdezte Tündi

- Mi az hogy, miért, csak!

- Neked van zsírosabb hajad! Mit kötö... - léptek zaját hallotta, s megdermedtek mindketten. vajon ki lehet az? A léptek egyre csak közeledtek, s bekanyarodtak a konyhába. Itt a vég, gondolták, muszáj lesz megölniük, ha észreveszik őket. Először egy kerek tárgyat vettek észre mellmagasságban, azután jött utána egy test is. Jani volt az, kezében kosárlabdájával, s a hűtőhöz tartott, a páros nagy szerencséjére. Gyorsan kitéptek egy egy hajszálat, ráhelyezték a szendvicsekre, s kiosontak. Ezt megúszták, gondolták megkönnyebbülve. Már majdnem elérték a kijáratot, amikor maguk mögött halk, s egyben dermesztő röhögést hallottak, pont olyat, mint egy pszichopatától.

- Hihihi - A hang egy legalább olyan széles, mint amilyen magas csuklyás alaktól származott, jobb keze zsebredugva, bal kezében egy plüssmacit szorongatva.

- Csak egy újabb fogyi lesz, húzzunk innét - súgta Bogi. Amint meglátta a holdfényben megcsillanó arcformát, mozdulni se bírt. Ricsinek épp a pszichopata énje lépett működésbe.

- Jani, merre kószálsz? - szólt egy folytott hang a napplaiból, valószínüleg Anitáé, az éjjeli gondozóé lehetett.

- Hihihi - egyre csak közeledett. Közben Anita bukott ki az ajtón, de csak egy ormótlan melákot látott plüssmacival a kezében, aki teljesen eltakarta a fényt.

- Hogy meghíztál Jani, na gyere vissza. - Felelte félálmosan, szeretett volna ő is aludni.

- Hihihi.

- Szia Ricsi - szólt egy hang hátulról, ami Janié volt. Épp jött ki a konyhából, s Anita értetlen csodálkozással szemlélte, túl fáradt volt ahhoz, hogy gondolkodjon, inkább csak bevezette Janit a nappaliba, Ricsiért majd visszajön később, gondolta.

- Hihihi - nem volt már hova hátrálniuk. Előkapta jobb kezét zsebéből, s fémes csillogásáról felismerte Tündi, hogy egy kést tart a kezében. Mozdulni se bírt

- Hihihi - s belészúrta. A kés behatolt Tündi testébe, egy pillanatra ő is azt hitte, vége, s csodálkozott, hogy nem érez fájdalmat. Megnézte a kést, s kiderült hogycsak a hegye nyomult be!

- Az csak egy kurva színházkés! Már azt hittem tényleg megölt - mondta Tündi Boginak, ám társa még fehérebben meredt előre, mint annakelőtt

- jaj már megint játszottál drágám? - intézte a kérdést Ricsi Teddy macijához

- az arckifejezése... - súgta Bogi, teljességgel megbabonázódott

- Ez csak szimpla hül..

- Hihihi - ez a röhögés nem mondott túl sok jót. Az arc meg még kevesebbet. Úgy nézett ki, mint akinek most volt orgazmusa. Ilyen elégedett vigyort csak tanárok arcán látni szivatás után! Benyúlt jobb kezével a maciba, ahol  már igazi penge bújt...

Reggel, ébredés táján

Nyújtózkodtak a karok az égbe, ahogy a reflektorok első sugarai bevilágítottak a szomszéd stadionból az ablakon. Minden reggel 7kor edzést tartanak. Barbi épp ment ki és hozta befelé a reggelit, amint betoppant, Adrienn szobájának ajtaja kicsapódott. Szét is osztották az ételeket, amikor belökték a nappali ajtaját is.

- Tányérokat és evőeszközöket kérem felmutatásra! - szólt a szöveg Riki szájából, az ÁNTSZes küldöttéből. Adrienn elégedetten mosolygott mögötte.

- Mi ez a ricsaj? - szakította félbe Vera az ellenőrzést, amint betoppant.

- Hölgyem, felhívást kaptam egyik dolgozója részéről hogy idegen szőrszálak terjeszkednek az étkeken. Ez teljességgel elfogadhatatlaan!

- Mivan? - Verának húzós napja volt tegnap, pláne még jön rá ez is...

- Ráadásul még aludni se volt szegény betegeknek - tódította tovább Adrienn - És nézze ezt a szegény elvetemültet. Néze, hogy megverték! - Riki szemügyre vette

- Hát ez bizony súlyos hiba, azám. Ezért fegyelmi eljárás indul!

- Nade...

- Jó reggelt kívánok, itt a lakatos. Mit kell megjavítani - egész szép kis banda összeverődött.

- Azt az ajtót, ni - mutatta vera megsemmisülten. Úgy látszik most tényleg sikerült kiütni őt a nyeregből.

- Akkor lássunk is neki - nyúlt a kilincshez, s magától kinyílt...

- Mi a fene... - csak ennyire volt ideje Verának, míg le nem bénult a döbbenettől. A Lefőzhetetlen páros ott hevert holtan!

- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEehehehheeeeeeeeeeee, ilyen nihihihincs! - Adriennre rátört a sírógörcs. Úgy látszik utolsó ép szikrája is felmondta a szolgálatot. Vivi csak röhögött, Dani meg tapsolt örömében. Bálint lekapta magáról a kényszerzubbonyt, ami csak fokozta a megrökönyödést.

- Csöcs mindenkinek, én egy beépített FBI ügynök vagyok. Azért jöttem, mert fülest kaptam, hogy balhé lesz. Nadehogy eeeeeekora... - szóhoz se jutottak, némán nézték ahogy megbilincseli a zokogó Adriennt. Sikoltozva kiabált és vergődött

- Ti béna balfaszok, még egy kurva ajtót se vagytok képesek betörni! Nem hiszem el! - köpte a lányoknak

- De mi, mi eltörtük... - nyögte Vivi megsemmisülten. Ő sem értette.

Vera tért magához elsőnek.

- Na várjunk csak, ti is benne voltatok?

- Hohó, őket is visszük - s amint kimondta Bálint, már le is ütötte őket, nehogy elhúzzanak.

- Szóval, akkor...

- Adrienn felbérelte a lefőzhetetlen párost! Nekem nem is kell ennél több - mondta Bálint Vera helyett

- De honnan tudod, s mi lett az ajtóval? - kérdezte Vera, mire Bálint felhúzta pólóját, s láthatóvá vált a diktafon, ami elég régi lehetett, mert akkora volt, mint egy videó. Ezernyi kérdés tolongott fejében, nem értette, miért jó az ajtó, de valamire nagyon kíváncsi volt.

- Ki szólt be hogy balhé lesz? - mielőtt Bálint válaszolhatott volna, berontott az igazgató.

- Mi van itt parasztok? És hol a kávém? Te meg mit keresel itt kényszerzubbony nélkül? Takarodja vissza te... - nem fejezette be, mert Ákos épp arra katázott, s akkorát fejelt a gyomrába, hogy az igazgatóból még a múlt heti kávé is kijött.

- Az ajtót nemtudom, - folytatta Bálint, átlépve az igazgatót - a hívás névtelen volt, de arra elmékszem hogy a végén röhögött egyet, valahogy így: hihi...

G-pont & Craft