Egyedül várock az ágyban

A hely üres s hangtalan

Felemészt a néma magány

Miközben várom a megváltó halált

Megint csak a sötét

Az a belülről emésztő üresség

A minduntalan egyedüllét

Mely folyton kísér

Csak egy sötét folt

Az vagyok

Tőletek figyelmet se kapok

Mivel csak egy üres folt vagyok

Itt élek köztetek

De ti észre se vettetek

Nem is vágom már másra

Csak a felemésztő magányra

Ezáltal kirekesztett lettem

Nem tudtam változtatni ezen

Feladtam már mindenem

Nem maradt már semmim sem

De most a szenvedésnek vége

Végre eljött a halál értem

Erre vártam rég

Utolért szerencsére a vég.

                                                       Craft