Hétfő

Reggel már éreztem, hogy ma iskola van, mert lefejeltem a lámpát, a kutya az emeleten a tornazsákomat túrja, a munkások anyáznak, kint egy ’ állat ’ buszt próbál stoppolni. Csak a munkássapkámmal mertem kimenni, mert kint a bádogosok a kocsit verték. Ahogy kiderült, ma hétfő van, mert mindenki a fizikát írja. Az 0. Óra hegyibeszéddel telt, és Katinéni megfenyegetett, hogy előveszi a játékos feladatait. Mindenki bekussolt.

 -Ki prostizott? - Katás arca vörösödött, kezdett bepipulni.

-Aki prostizott, adja ide az ellenörzőjét! - Durvult, már-már kezében fellibbentek az elemzések. Remegés futott át az osztályon. Néhány gyerek a nagy feszültségben el is ájult, engem az mentett meg, hogy még mindig félálomban hevertem.

-Te prostiztál?- Kérdezte Katás.

-Nem. -Mondta Nóra.

-Nem baj, add csak ide az ellenörződet!- Csak úgy meggyanúsította. Ez nem volt szép.

- De hát miért? -Ez sok volt. Katás ’egykor’ ragyogó szemei vértengerben úsztak, a remegésből ekkor már Parkinson-kór lett, ami Richinek nagyon jól ment. A hangulat kezdett forrósodni: olyan meleg volt, hogy Richi 0-ás géppel lenyírta a haját. Ez nagy szó! Közben pedig Katás akkora sallert adott szegény Nórinak, hogy Richi kopasz fejét nyalta.

Most már 2 halálos áldozatot követelt ez az óra! Az áldozatok Richi és Nóri, mert Nóra úgy lenyelte Báder fejét, hogy még ő maga, Barthez sem tudott lélegezni. Most ki lesz az új focikapusunk?

Csak a portás mentett meg a csengetésével a Magyar Kommunisták Tántoríthatatlan Osztályfőnökétől. Rohantunk kifelé, ahogy csak tudtunk, le a biosz terem felé.

- Istenem, mi jöhet még? - szólalt meg az újdonsült P4(akarom mondani Vörösbegy).

- És ez még csak a kezdet! - nyögte ki az áramlopó fél-automata gombóc, aki miatt Franciaországban 3 napig nem volt áram, mert az (immár 453.776,45 Voltos) elemét töltötte fel (A discman, amiben az elem volt, szénné égette Lagzi Lajcsi: Hajrá romák c. CD-t). Ahogy megláttam Zolibát, szinte már-már ráállt a keze a Csepeli-mozdulatra.

(Zolibá gondolatai)

Remek! Szinte mindenki itt van! Hohó, hány egyest fog ez ma szülni! Nahát, hogy feszít Olívia! Azt hiszi, mindent tud! De nem! Amiből íratok nincs benne a könyvben! Szóban mondtam el, amikor mindenki röhögött! Most én fogok röhögni! 

(jelentés után)

Még nem tértek magukhoz a megdöbbenéstől! Csak néznek, mint Saci a pálinkára! Hohó! Minda hátul puskázik, akárcsak Bianca! De minek szóljak? Úgy se találják meg! Dávid Danit kérdezi, le is ír valamit! Remek! A vártnál gyorsabban terjed az egyes! Hosi meg rágózik, de minek szóljak? Hátha megfullad tőle! Olívia már megint feszít, a dogáját feltartva Reni másolja. Tegnap ráírtam a padjára a helyes választ, hogy csalás vádjával az is egyes legyen! Remek! Nem kell vele  sokat vesződni! Na, és most észrevesszük... Hogy fel van háborodva! Még neki áll feljebb! Hogy egyesek mikre nem vetemednek! És még puskázhattak, rágózhattak is! Nem is voltam szigorú!

(vissza a jelenbe)

A k.... életbe! Mivan? Ez beszívott? Miből íratott? A gimis anyagból? Bisztos ivott Saci pálinkájából! Vagy Carmennel szívott egy cigit!

- Nyugi ez még csak a kezdet! - figyelmeztettek a fiúk.

Ekkor egy tompa ütést éreztem a tarkómon, és elájultam.

(kis idő múlva)

- Itt a gyerek. De Mit is követett el?

- A lehető legsúlyosabbat.

- Mit?

- Rossz szögben pisált!!! - Innen tudtam, hogy az a lyónapotozós pasas, Kele az. Csak az tud ennyire precíz hülye lenni!

- Jujj, de durva! - Mondta az a krapek, aki leütött, és ezzel magamra hagytak. Egy székhez voltam kötözve, meg se bírtam mozdulni. Drozdikra gondoltam, hátha kinyílik a bicska a zsebemben, és elvágja a köteleket (na meg Teri nyakát), de nem vált be. Egyszer csak észrevettem, hogy fényár kezd bekúszni az ajtó alatt, mint valami foszforeszkáló massza elönti a cellát. Az ajtó megremegett, és betörte egy óriási ököl! Itt van Segítő Zoli! Megmenekültem!

- Szasz, kiscsávó! Bocs a késésér', de az öcsém a nagymamájánál ooooolyat fingott...

- Oké, ezt már ismerem, csak szabadíts ki innen!

- Okés! - Elvágta a köteleket, aztán spuri! Kiderült, hogy a pincében voltam megkötözve. Ezt neked Iskolai ellátás!

Menekülés közben egy veszekedésre lettem figyelmes:

- Mi az, hogy nincs füzeted? Hogy merészeled? - Üvöltötte godzilla (Drozdik)

- Há' most mér' kell ezt így felfújni? - kérdezte Sárosi.

Ez mán megin' sok vót.

Egy tanár.

Egy gyerek.

Egy kréta (a tanár kezében).

Egy dobás (a krétával).

Egy sikoly.

Egy halott.

Teri black fültövön találta Sárosit. Mission accomplished. Kár, pedig Sárnak drukkoltam.

Így telt az első nap. Csak 3 halott. Az nem sok.

Kedd

Az események kezdtek durvulni. A napomat ott rontottam el, hogy rövidgatyába mentem be a suliba, a "Nyár van, nyár.." című nagysikerű slágert énekelve mínusz 10 fokban. Ahogy becsúsztattam a strandpapucsos lábamat, már éreztem Jóska leheletét...

- Rád borult a Nap, kisfiam? Vagy annyit szórakoztál, hogy kiégetted a szemed? Nézz már magadra! Komolyan mondom, egy utcával lejjebb kéne lenni (ebben nem tévedett sokat... a maga részéről)! Na vedd le azt a rövidgatyát de nagyon gyorsan!

- Maga perverz állat! Mit akar még? Hogy a piros tangámba flangáljak?

Ez a kijelentés már megint kár volt.

- Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni comodor 64-esek tántoríthatatlan védelmezőjéről? (hú de sok tántoríthatatlan tanár van errefelé)

- Ha kell a box, nézd a sztárboxt.

- ááááááááíííííííííjjjjjjeeeeeeeeeééééééááááááááúúúúúúúúú!

Hoppá, kipattant az értelem utolsó szikrája a 2 megás férőhelyű agyából. Azt tudtam, hogy felfedezték  a Cola light helyett az IQ light-ot, de hogy még ezt valaki meg is issza...

Jóskabá teljesen megőrült. Kingkong hangokat utánozva pattogot fel-alá, és közben képzeletbeli esc-eket nyomott.

- Hé, Józsi, All you need is love! De te úgyse akarod!

Egy pillanatra felnézett , aztán beugrándozott a számtech terembe, és egy géppel a hóna alatt tért vissza. Valami olyasmit motyogott, hogy "... Ív ucca, ív ucca...", és kirohant volna a kapun, de az zárva volt. Mindenki várta, hogy visszapattanjon az üvegajtóról, de ehelyett csak áttörte, és eliszkolt. Többé sose láttuk. Hosi (alias Kiki) odarohant a telefonhoz, és bepötyögte a sintér számát.

- Halló, egy fontos bejelentést szeretnék tenni. Elszabadult egy nagyon ritka majom! Kivételes tehetsége van a comodorokhoz!

- Haggyá má, nekem nem kell az a szar!

- Az állatkertben biztos sokat tejelnek érte!

- Na, nyögd ki merre van.

Kiki elhadarta az iskola címét telefon- és irányítószámmal, amit arra az esetre tanult meg, ha BKV-s ellenőrök faggatják, hogy merre küldjék ki a számlát a hiányzó vonaljegy ellenében.

Szól a csöngő. Kezdődik a hőn imádott nulladik óra. Dávid odasúgta a fülembe:

- Három perc tíz másodperc! Ez egyéni rekord tanárkiűzetésből.

- Ja, de attól még nem kerülök bele top 10-be!

- A tancsiknál első helyen szerepelsz a pikkelő-listán.

- Huhú, ha most eleresztenék egy pikket... (ez egy olyan hang neve, ami nagyon magas frekvencián mozog, és képes ájulást okozni)

- Kímélj!

Ekkor hirtelen óriási dübörgés hallatszott. Nem mertem hátranézni, csak hallottam az órmotlan lábak becsapódását a padlóba, ahogy közelytett felénk... Godzilla!

- Ti meg mit duruzsoltok itten? Takarodás az osztályotokba!

- De hát kérem! Én szabad ember vagyok egy sza...

Puff.

Az idegsejtek vadul üzengetni kezdtek az agynak fájdalom jeléül, mivel egy óriási tenyér súrolta arcomat. Kettőt perdültem, tán hármat is, és ezek után bevertem a fejem az oszlopba.

Körülöttem minden eltompult, s egyre sötétebb lett. Végül feladtam a küzdelmet az ébrenléttel.

- Hagyd már abba... Ne mozdulj! Így nem tudom beadni a fájdalomcsillapítót...

...hallatszott távolról a mondat. Megpróbáltam összeszedni magam, hogy közelebb hozzam a valóságot. Nagy erőfeszítések árán kinyitottam csipáimat, s egy szárnyas ördög térdelt az ágyam előtt.

- Gyere szépen anyucihoz! - Dörmögte.

- ...jaj, ez nem az...

... s megint elájultam.

- El fog veszni! Nem bírjuk tovább! Csökken a medvecukor-szint!

- Főorvos úr, Főorvos úr! Leállt az órája...

... messziről kattogtak a rágógumis-órák, ahogy próbálnak teletömni egy nagy dózis medvecukorral, de utálom, s kiköptem.

- Pfuj de szar, utálom a medvecukrot! Hagyjanak már békén!

- Miről beszélsz te hülye! Ez köptető!

- Jaaaaaaaaa....

...és újfent elájultam.

- Ébredj Dani!

- Nyár van, nyár...

- Muszály felébredned!

- ...Röpke lepeke száll...

-A tánorok ki akarnak nyírni!

- ...Virágra, zümm... Micsoda? Hol? Mior? Ki?

-Itt és most mindenki.

-Még te is?

-Csak a tanárok.

-Mért, te ki vagy?

-Nagyon beverhetted a fejed.

-Nem bírom tovább...

...már megint elájultam.

Így telt a második nap. 1 tanár. Az rohadt kevés.

Szerda

Kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Már az is sok volt, hogy megközelítettem az utcát, mert kommandósok flangáltak vóki-tókival a kezükben gyanús elemeket keresve.

- Itt a rikkantó szardíniásgombóc! Eddig semmi gyanús elemet nem láttam a 23-as szektorban.

- Jól van, csak így tovább.

Lehet hogy ezek engem keresnek? Mindenesetre nem mertem megkérdezni.

- Asszem jobb lenne egy új suli után nézni! Mondtam magamnak. Elkezdtem törni a fejem, hol van itt másik suli. Megkérdeztem egy benszülöttet.

- Elnézest, meg tudná mondani, hova menyjek suliba, mert a régibe már kommandósok keresnek

- Katona?

- Á, az nem jó, túl közel van

- Csete?

- Túl nehéz.

- Adu?

- Túl messze.

- Jedlik?

Ohohohó! Ez az! A Jedlik! Miért is nem jutott eszembe!

- Igen, azt hiszem az jó lesz.

- Jobb lesz ha vigyázol kisfiam. Ott csak a legjobbak maradnak életben!

- Király!

Így telt a szerda. nem valami nagy szám.

Csütörtök

Már akkor beszartam, amikor kívülről megláttam a sulit. Mi ez,valami börtön? Mindenhol rácsok, omlik a vakolat, tisztára mint a gettóban. Méghogy eliteknek való hely!

- Na mi van, parázol, kisfiam? Noszogatott anyám.

- hát, izé... ő, anyu, biztos ez az a hely? Jobban hasonlít egy roncstelepre.

- Persze, hogy ez az! Na, gyerünk, menj már be! Vagy netalán fogjam a kezed és úgy menjünk be?

A döntés egyértelmű.

- Fogd a kezem, anyúúúúú, én félek! Na jó, inkább mégse, bemegyek egyedül.

G-pont