Bezárt szürkeségben élem életem,

elrejtőzve, hogy rám ne leljen eme érzelem,

Angyali fény tőrte át a szürkeséget,

Én beengedtem s a szerelem széttörte a szívemet.

Sebzett szívvel áltam akkor,

Mikor az angyali lény ördögként távozott,

Miközben sebzett szívemet foltozgattam,

Messze igaz angyal fény ragyott.

Az angyali fény felém lépett kedvesen,

De én csak félve keményen elléptem,

Az angyali lény mellém lépett,

De én félve eltaszítottam a szerelemtöl félve.

Az angyali fény sírva halványult,

ekkor jöttem csak rá bolondul,

Hogy ebben a szomorú esetben

Én az ördög szerepébe estem.

Eme eset után szürkeségben éltem,

És szemem elött gyakran lttam a síró emléket,

kitaszított lettem azon az esten,

Kivel se ördög se angyal nem kedvesked.

                                                                         Craft