Csodás álmok jönnek

Csodás álmok jönnek,

Még az ágyban fetrengek.

Míg nem gondolok arra:

Úristen, ma lesz kémia!

Vége az édes henyélésnek,

Hisz még a házit sem írtam meg!

És ha ezt megtudja Katalin,

Artikulálva kitöri maradék fogaim!

Zihálva kiugrok az ágyból,

Keresem a könyvem, de nem találom!

De hisz nem is adott semmi leckét,

Ugrott be a felismerés!

Mégis követeli, s ha nincs kész

Ad egy egyest, és az ötös elvész!

Remegett nádszál lábam,

Míg a buszra szálltam.

Csak arra tudtam gondolni,

Ha megtudja: nincs kész a házi!

Egy pillanatra behunytam szemem,

Hátha egy kis pihenés megóvja lelkem.

De csodás álmok helyett,

Végig rémálmok üldöztek:

Egyedül ülök a padban,

Úgy látszik, a kémialaborban.

Rajtam kívül nincs senki sem,

Csak a nyomasztó sötétség terheli szívem

Távolról sátáni kacaj hallatszik,

Menekülnék, de lábaim nem engedik!

Egy névtelen árny suhan el mellettem

 S kinyitja munkafüzetem!

Nincs mese, vállalni kell bűnöm,

Aki ítél: Katalin tanárnő!

De lám, egy ismerős hang üti meg füleim,

"Kossuth Lajos utca megálló következik."

S mint aki szerelmes, repül felfelé,

Semmi sem állíthatja meg a valóság felé!

Egyszerre lett éjszakából nappal,

Újra itt a valóság a 48-as busszal.

Öröm önti el énem,

Hogy az álomtól megmenekültem.

Fegyelmezett arccal vágok neki a sulinak,

Mint aki tud mindent, csak elmondani lusta.

                                                                                       G-pont