Elgondolkodtam egyes máson, és érdekes dolgokra jöttem rá. Olyan dolgokról prédikáltam, amiről gőzöm sincs

 

Talán a legfontosabb dologról feledkeztem meg, ami igazán számít ahhoz, hogy boldogok legyünk. Az, hogy találjuk meg önmagunkat. Persze ez így egyszerűen hangzik, én is azt hittem, hú de fasza, én most már tök jófej vagyok, partizunk, bulizunk, nem is kell más. S nem értettem, mi van velem, amikor úgy éreztem, hiányzik valami, nem teljes az életem. A legtöbben ott rontják el, hogy saját maguknak is hazudnak, egy teljesen más személyiséget kitalálva maguknak, mint amilyenek. Egy ideig jól megy minden, aztán egyszer csak, minden ok nélkül, szarul kezdi érezni magát az ember, nem tudja, mi van vele, tanácstalanul áll a kérdések rengetegében.

 

Egyik nap megkérdeztem magamtól, ki is vagyok én, s nem tudtam válaszolni rá. Az a félénk, visszahúzódó srác, aki voltam általánosban, vagy a szöges ellentéte ennek, a komolytalan partizós állat. Reggelenként, ha nem tukmálom bele a fejembe, hogy "én márpedig az a partizós vagyok", akkor nem vagyok az.

 

A legfontosabb dolgot felejtik el csak az emberek: Őszintének lenni saját magukhoz. Azt tenni, úgy élni, hogy utána lelkiismeretfurdalás és rossz érzések nélkül térjenek nyugovóra. A legtöbben bebújnak egy maszk mögé, amit maguknak kreáltak, s így a lényegükből fordítják ki magukat, attól zárkóznak el, amitől emberek voltak: az őszinteségtől. Egész életük egy nagy hazugságra épül, egy olyan alakra, akik nem is ők, csak képzeletük szüleménye, a tökéletes tökéletlen másolata.

 

Ha megtanulnánk elfogadni magunkat, ha megtanulnánk őszintének lenni magunkhoz, s nem bezárkózni, annyival egyszerűbb lenne az élet...

 

Sokan nem akarnak, nem mernek változtatni a jelenlegi helyzetükön, ha tudják is, hogy rossz. Az egyik eshetőség az, hogy "önmagukat" akarják adni, pedig épp az ellenkezőjét teszik, egy olyan embert adnak elő, aki teljesen kkülönbözik valódi énjétől. Márpedig az a valódi éned, akkor vagy önmagad, ha a lelkiismereted tiszta, s nem gondterhelt, mint jelenlegi helyzetében. A másik probléma, hogy sokakban nincs meg a bátorság, hogy változtassanak rajta, esetleg még arra sincs bátorságuk, hogy beismerjék. Esetleg nem akarják maguknak bevallani "igazi" énjüket, ami szerintük rossz, s ehelyett adnak valaki mást. Na de kérem, mindenki hibázhat. Az ember bátorsága abban mutatkozik meg, hogy képes beismerni hibáit, s elfogadja, hogy megtörtént, változtat rajta, hogy többször ne forduljon elő.

 

Erre a szintre kéne eljutni, hogy legyen az embereknek elég bátorsága változtatni, azt követni, amit a szíve diktál, s nem félni kimondani érzéseit.

 

Mert az az ember őszinte magához, önmagát adja, s tiszta lelkiismerettel fekszik le esténként.

 

G-pont