Ha körülnézek, s az emberek arcára pillantok, mindig ugyanazt látom. Az utcán, a buszon, egy bevásárlóközpontban, mindenhol. Ugyanazt a szürke ködöt az arcokon. Semmi boldogság, semmi frissesség, csak bánkódás és unalom lengi körül a mai embereket. Reggelente mogorván kelnek, átkozva a napot, hogy újabb unalmas órákat töltsenek el azon a szörnyű helyen, ahova már évek óta oda vannak láncolva.

De miért?

Miért bánkódnak olyan dolgokon, amin úgyse lehet változtatni? S ami talán nem is jelentene problémát, ha nem gyökösödne bele minden egyes lakosba a Földön. Miért nem tudnak örülni annak, ami van? Miért nem tudnak egyszerűen boldogok lenni?

Miért?

Miért lett a mai társadalom ilyen zárkózott?

Manapság annyira igaz ez ránk. Nem érdekel senkit a körülötte lévő világ, emberek, barátok. Manapság harcolni kell a figyelemért, vagy csak szimplán azért, hogy ne legyenek velünk szemben ellenségesek. Manapság minél többet teszel meg valakiért, annál kevesebbet kapsz vissza. Mindenki csak saját magával törődik, észre sem véve azt az egyszerű tényt, hogy sokkal boldogabbak lehetnének, ha másokra is odafigyelnének. Az emberek többsége beéri azzal a szűk baráti körével, akiket még akkor ismertek meg, amikor még nem ragadta el őket a városi szenny. Amint egyre idősebbek lesznek, úgy zárkóznak be egyre jobban, s lehetőséget sem adnak, még maguknak sem, hogy barátkozzanak, ismerkedjenek. Sokan olyan kevéssel beérik mikor oly' sokat elérhetnének…

Miért lettünk ilyen unalmasak, ilyen érdektelenek?

Miért nem figyelünk oda másokra?

Talán a globalizáció az oka, vagy inkább Marylin Manson? Biztos ő a hibás, hiszen ő terjeszti a kemény rockot. Hát persze. Remélem nem vetted komolyan.

Akkor mi?

Miért nem vagyunk boldogok?

Most biztos azt mondod magadban, hogy kivétel vagy ez alól. Te talán keltél már fel valaha úgy, hogy szimplán csak örülsz? Hogy nincs semmilyen hátsó gondolat az ébredés mellett ami megkeseríti mindennapjaid?

Nem.

Valami miatt mindig bánkódsz. Vagy a suli miatt, vagy a rossz órák miatt, vagy a tanulás miatt, vagy olyasvalaki miatt, akit nem látnál szívesen, vagy csak, mert nem tudod magad elfogadni.

De miért?

Gondold csak át. Bármit is csinálsz, a suli jön, nem tudod megállítani. Tanulni muszáj, különben hülye leszel, és akkor tényleg lesz miért bánkódni. Azt a valakit úgyis látod, nem kerülheted el.

S ezek miatt szenvedsz?

Gondold el, mennyivel könnyebb lenne, ha elfogadnád ezeket a dolgokat. Ha úgy mennél be a suliba, hogy nem arra gondolsz, milyen szar lesz, hanem arra, hogy milyen jó lesz találkozni az osztálytársakkal. Ha nem érdekelne, mások mit gondolnak rólad, ha elfogadnád magad, úgy, ahogy vagy.

Most nyilván azt mondod, hogy meg vagy elégedve magaddal.

Biztos vagy te benne?

Még egyetlenegyszer se aggódtál amiatt, hogy hülyén áll a hajad? Vagy hogy megfelelsz e másoknak? Tetszeni fog e az új cipőd? Még egyetlen egyszer sem esett rosszul, ha valami sértőt mondtak?

Mert ha igen, akkor nem vagy megelégedve magaddal. Lehet, hogy mások előtt annak tűnsz, sőt az is lehet, hogy saját magadat is becsapod.

De miért?

Talán a külsőddel van a baj? Zavar az, hogy vannak nálad szebbek is, s te is olyan szeretnél lenni mint ők? Pedig a külső egyáltalán nem számít. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ne is figyelj oda magadra, de aki emiatt nem hagy békén, azt szard le magasról. Mert ami igazán fontos, az ott van belül.

S te képes vagy ilyen emberek miatt elrontani a kedved?

Ilyen apróságok miatt? Aki érdemes rá hogy szeressen, az megbecsül, s úgy szeret ahogy vagy, aki meg szekál, az nem érdemli meg, hogy rá figyelj s miatta legyen rossz napod. Legalább ezt az örömöt vond meg tőle, hogy elszarja a kedved s add meg magadnak, hogy te nem vagy olyan idióta, mint ő.

Mennyivel könnyebb lenne tanulni, ha nem úgy ülnél le , hogy utálod? Úgyis meg kell tenni, akkor miért ne essél át rajta könnyedén s nem utálkozva?

Miért nehezíted meg a saját életed?

Olyan dolgok miatt aggódsz, amikről mások csak álmodnának. Etiópiában még a romlott húsnak is örülnének, te meg ilyen csekélységek miatt szarozol?

Hát gondold át, mennyivel könnyebb lenne, ha mindezt megvalósítanád. S egy nap áldanád magad, hogy te nem tartozol aközé a szürke tömeg közé, ki unott pofával száll fel a buszra, hogy te tudsz élni.

Mert ez nem élet, amit ma legtöbben művelnek. Ez valamiféle átmenet élet és halál között. A test még él, de

a lélek már rég halott.

Tegyél róla, hogy ne tartozz közéjük. Lassan olyan lesz ez a világ, mint egy zombifilmes forgatás. Üveges tekintetű porhüvelyek járják ugyanazt az utat, nap mint nap ugyanúgy, a változás legkisebb jele nélkül.

Ne akarj ilyen monoton életmódot élni. Örülj annak, ami van, fogadd el azt, ami van, de légy nyitott, légy képes változtatni, ne zárd be magad az áthatolhatatlan falak mögé, melyeken keresztül senki sem tud megismerni.

"...próbálj meg lazítani..."

Hangzik el a dal s mennyire igaza van. Túl görcsös életmódot folytatunk. Ideje lenne kicsit lenyugodni, s eltöprengeni azon, hogy tehetnénk jobbá életünket.

Először is nyílj meg magad előtt.

Ne tégy úgy mintha neked meglenne minden ami kéne. Ne tégy úgy, mintha tökéletes lenne az életed.

Ne próbáld elfedni azt az ürességet belül.

Ne tégy úgy, mintha nem lenne ott.

Vedd észre magad. Lásd, hogy neked többre van szükséged, te több vagy, mint amit kis képzeletvilágod nyújthat. Ne féltsd kimondani magad előtt, hogy neked több kell. Mert lassan már túl késő lesz. Ne nyugodj bele abba, ami most van. Ne nyugodj bele abba, ami rossz. Ismerkedj, barátkozz, ne zárkózz be, mert lehet hogy így soha nem találod meg a számodra legfontosabb személyt. Mert ha bezárod magad, ő hiába próbálkozik, félénkséged által emelt falon senki se bír átugrani.

Merj változtatni!

Ne hagyd, hogy a lassan hőbörgő városi szenny elmosson téged is, mint az összes többi embert. Ne hagyd magad. Nyílj meg magad és mások előtt, s meglátod, mennyivel jobb életed lesz. Törődj saját érzéseiddel, ne rejtsd el őket, törődj másokkal, s tedd azt, amit jónak látsz.

Soha ne add fel. A saját boldogságod a tét!

Nekem is van egy barátom, aki napi 4(!) órát alszik suliidőben, elszív egy fél dobozzal, kólával és kávéval tömi magát. Mit tenne ilyenkor a legtöbb ember? Szólna neki, hogy hagyja abba ezt az egészségtelen életmódot, de azon kívül semmit.

De miért?

Ennyire nem érdekelné legjobb barátja sorsa?

Ilyenek volnánk mi?

Lehet.

A legtöbb emberben ott van a hiba, hogy túl hamar feladja, vagy el se kezdi, azt gondolván, hogy "rá úgyse hallgat". Ha ilyen pesszimistákból állna a világ, már lég legyilkoltak volna a gyapjas mammutok. Ne add fel ilyen könnyen! Egy próbát mindig megér, akár többet is. Nincs mit veszítened, ha nem sikerül akkor is nyugodt szívvel feküdhetsz le, hiszen  te mindent megpróbáltál. Én sem fogom hagyni, hogy továbbra is így menjen tovább. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni érte, akár tetszik neki, akár nem.

Mert ez így helyénvaló.

Te is tégy meg magadért mindent, amit tudsz, s azokért is, akik számítanak. Vagy különben felemészt az üresség, s egy napon arra ébredsz, hogy meghalt az, akit annyira szerettél, de semmit sem tettél érte.

Ezt akarod?

Persze hogy nem. Akkor meg mutasd meg, ki is vagy, merj cselekedni, merj jót tenni, s ne félj, mert ameddig a lelkiismereted tiszta, addig jó úton haladsz.

Hallgass a szívedre,

vagy te is egy leszel a sok zombi közül, akik nemhogy másokkal, de saját magukkal sem törődnek.

Engedd magad élni!

Döntsd le a gátoló tényezőket! Mutasd meg, ki is vagy valójában, ne gubózódj be saját kis világodba!

Merj más, merj jobb lenni.

Engedd magad élni!

... vagy te is egy leszel a sok közül...

"...S egy napon nem győzöl majd hálálkodni

Hogy te más vagy, mint a többi,

Te tudod, mit jelent az: élni,

S ami eddig álom volt, az ma már valódi...."

Idézet G-ponttól